Marzipan Latte

Blog || Rólam || Információk
Pipacs és Levendula

Hahó Idegen! A nevem Zsófia, de szólíthatsz bármelyik becenevemen, ahogy tetszik. A világon töltött éveim alatt sok mindenre hallgatok már. Szívből örülök, hogy itt vagy.

Nézz körbe bátran, csemegézz a címkék között, látogass el menüpontokra, vagy csak szörfözz a bejegyzések között. Remélem, találsz ínyedre való finomságot és hamarosan ismét találkozunk.

 
Egy mokkáskanál Zsófi

2017.09.23. 15:19
🌅 borús, szeles
📚 Jeff Lindsay: Dexter darabokban
📺 Naruto Shippuuden (500/96)
🎧 D'espairsRay: Abel to Cain

 

 
Egy csomag olvasnivaló

Kedvelem őket. Szeretem, ahogyan írnak. Bírom a stílusukat. Csípem a betűiket. Sokszor osztom a gondolataikat. Ha inaktívabbak, akkor pedig várom őket. Miért?
Mert valami megfogott bennük, és kész. Szeretettel ajánlom bármelyikőjüket Neked is.

🌼Aoleev 🍉teo 🍓Bíbor 
AmyDóriElenaGréti
jasmineRókaSzandraSára

 
Egy evőkanál beszéd
 
Egy teáskanál címke
 
Hozzászólás érzésre
Friss hozzászólások
 
Köszönet ízlés szerint

A sablonért, kódokért és egyéb segédanyagokért hálás köszönet a Blogtagsnek, a Glamour Factorynak és a LindaDesignnak. A patternért pedig a Vecteezyt üldözi hálám.
Továbbá nagy köszönet jár Neked is. ❤️ Legyél akár régi, hűséges Olvasóm, vagy frissen idetalált ismeretlen.

 
Egy bögre gondolat
Archívum - 2015.

Az előítéletekről

2015.11.22. 21:33, Zsó

Elképesztő módon unom az olyan jellegű kifakadásokat, hogy Budapest így szar, a budapesti emberek meg úgy szarok. Megkérdezhetem, hogy mégis miért? Miért érdemeltük ki azt a címet, hogy budapesti bunkó, paraszt, állat, tahó, panelproli, betonlakó, érzéketlen suttyó és még sorolhatnám... de márcsak a felsorolás is rosszul esik.

Sajnos nem egyszer vagyok fül- és/vagy szemtanúja ilyen kijelentéseknek attól függően, hogy a várost járva, esetleg tömegközlekedve van hozzá balszerencsém, vagy éppen olvasom valahol a neten.

Piszok rosszul esik, mert nem tartom helyénvalónak. Bunkó emberek mindenhol vannak. Minden egyes szegletén a világnak találhatunk olyan embert, aki nem segítőkész, aki rossz passzban van és emellett még tahó is, aki esetleg ki akar zsebelni, vagy aki éppen koldul. Mindenhol.

Budapesten nőttem fel, és nem érzem magam egy utolsó senkinek, aki mindenkin csak átgyalogol, aki senkinek nem segít, sőt! És lehet erre azt mondani, hogy "tisztelet a kivételeknek", de gondolkodjunk el.
Fővárosról beszélünk, baromi nagy lakossággal. Nyilvánvaló, hogy az arányok is kicsit változnak. Több emberből több a hülye, de több a jó, normális ember is. Ez senkinek nem jut eszébe, mielőtt ilyen kifejezésekkel dobálózik?

Viszont feljönni jó Budapestre, igaz? Dolgozni azért itt akarunk, mert "sok" a lehetőség, igaz? Utálom, szidom folyton, mint a bokrot, de azért hadd költözzek már fel, igaz?
Ilyenkor fel tudnék robbanni. Ha nem tetszik, nem kell idejönni "a sok bunkó paraszt közé". Aztán lenyugszom, és igyekszem függetleníteni magam a dolgoktól. Viszont kicsit gondolkozzunk már, mielőtt ilyeneket beszélünk - lehet, hogy másokat ezzel megbántunk.

Tudom, hogy nem kellene ezeket a kijelentéseket magamra venni. Tartja a mondás is: kinek nem inge, ne vegye magára. Tudom - ésszel. Csakhogy hiába magyarázom magamnak, belül iszonyatosan rosszul tud esni, mert nem igazságos.

És ez csak egy példa a sok előítélet közül, ami a hétköznapokban él. Miért jó egymásra mutogatni? Miért jó élből beskatulyázni mindenkit? Miért kell sztereotípiákkal élni, és rengeteg más, számunkra totál ismeretlen emberre ráhúzni azt?

Talán jobban érezzük magunkat, ha valamit lényegében valós ok nélkül utálhatunk, és szapulhatunk? Tényleg? Ettől boldogsághormonok szabadulnak fel bennünk, vagy mi a helyzet? Valaki árulja el nekem.

Persze mindenkinek vannak előítéletei. Nekem is. Nyilvánvaló. Sajnos ez emberi természetünkből fakadó dolog szerintem. Az viszont már nem, hogy ezt hogyan adjuk más emberek tudtára.

Vannak dolgok, amikkel szemben én sem vagyok bizakodó, amikkel szemben nem várok túl sokat, sőt. Azt is be kell ismernem, hogy vannak dolgok, amik miatt képes vagyok már-már lenézni valakit, holott marhára nincs hozzá jogom. Tény.

Viszont nem mindegy, hogy az ember élből támad, és szurkál, vagy esetleg ad egy esélyt. Miért lenne feltétlenül igazunk? Miből gondoljuk, hogy megtehetjük, hogy ilyen nagyon megvessünk valamit, vagy valakit? Kik vagyunk mi ehhez?

Szerintem próbáljunk meg kicsit disztingválni. Nem vagyunk tökéletesek, és soha nem is leszünk azok. A tökéletes amúgyis unalmas. De ne legyünk igénytelen, IQ-nuku emberek sem. Próbáljunk meg kicsit gondolkodni is, meg beleképzelni magunkat bizonyos szituációkba - sokat segít.

25 random evidens tény

2015.11.17. 15:48, Zsó

Evidens, hogy nem állok az ajtóba a megállóban, s végképp nem szállok fel csak úgy a járműre, hanem szépen leengedem a leszállókat.

Evidens, hogy leveszem a hátizsákom, vagy nagy táskám a hátamról tömegközlekedéskor, hogy jobban elférjünk.

Evidens, hogy szűk utcán nem megyek a közepén, ha látom, hogy szembe jönnek, hanem a szélére orientálom magam, hogy elférjünk, ne csak a másiknak kelljen kerülgetni.

Evidens, hogy a fentebb említett helyzetben nem megyek neki vállal, féltesttel a szemből jövő járókelőnek.

Evidens, hogy becsukom magam után egy tömbház bejárati ajtaját, vagy úgy egyáltalán bármilyen bejárati ajtót.

Evidens, hogy leveszem a cipőm, ha belépek egy lakásba.

Evidens, hogy szám elé teszem a kezem, ha köhögök vagy tüsszentek.

Evidens, hogy kiköpöm a rágómat, ha hivatalos elintéznivalóm, vagy épp egészségügyi teendőm van egy rendelésen.

Evidens, hogy nem beszélek teliszájjal.

Evidens, hogy nem vágok a másik szavába, hanem csak akkor szólalok meg, ha befejezte.

Evidens, hogy nem hülyítek senkit, ha nem gondolom komolyan vagy már van párom.

Evidens, hogy nem köpök csak úgy az út szélére, vagy akár a közepére.

Evidens, hogy nem szemetelek, hanem elsétálok a legközelebbi kukáig.

Evidens, hogy kezet mosok mosdóhasználat után.

Evidens, hogy ápoltan érkezem bárhová, és ez halmozottan evidens, ha szolgáltatást veszek igénybe.

Evidens, hogy rendesen felöltözöm, és nem kell másoknak se az egyik, se a másik dekoltázsom valós, csíkig hatoló mélységeit csodálnia.

Evidens, hogy köszönök a buszsofőrnek, ha az első ajtónál szállok fel a buszra.

Evidens, hogy udvariasan viselkedem az eladóval, a postással, az ügyintézővel és nem rajta verem le az egésznapos stresszgombócomat.

Evidens, hogy a moziban nem rugdosom az előttem ülő székét.

Evidens, hogy nem csámcsogok színházban/moziban előadás alatt.

Evidens, hogy lenémítom a telefonomat az előbb említett helyeken.

Evidens, hogy átadom a helyem a buszon/metrón/villamoson, ha egy rászoruló felszáll.

Evidens, hogy nem beszélgetek hangosan színházi/iskolai előadás, vagy istentisztelet alatt.

Evidens, hogy nem kezdek telefonálni, ha kezelésen vagyok (eltekintve a sürgős esettől).

Evidens, hogy vannak íratlan társadalmi konvenciók.

Teljesen evidens. Másnak miért nem?

A hitről

2015.11.14. 20:16, Zsó
Címkék: hit gondolatok

Ezt az irományomat egy kedves ismerősöm által írt blogbejegyzés ihlette korábban. Vele is megosztottam mindezt anno, magamnak pedig megőriztem, mert relatív kerek-egész véleményt fogalmaztam meg, s jobbnak láttam, ha megtartom.

Ha hitről beszélünk, szerintem nem lenne szabad kihangsúlyozni, hogy keresztény hit. Valamiért mégis mindig mindenki a keresztényeket támadja, vagy pártolja. Lehet, hogy szőrszálhasogatás, de nekem a kereszténység nem elég konkrét, hiszen azon belül is vannak irányzatok, amiket nem szabad egy kalap alá venni. Hasonló, ámde mégis más elveket vall egy katolikus, vagy egy protestáns. Azt már kár is ragozni, hogy a katolikusokon belül is vannak római és görög, illetőleg a protestánsok közt is van a református, az evangélikus, baptista és még sorolhatnám tovább a felekezetek sorát.

Nyilván nem hibátlan sem a katolikus, sem a protestáns egyház. Hogy is lehetne? Hiszen emberek benne a papok/lelkészek, emberek a gyülekezeti tagok, az emberek pedig hibáznak. Ember sajnos nem lehet tökéletesen olyan, mint amit Isten leírt a 10 parancsolatban. Az ember nem tud úgy élni - szép lenne, ha tudna, de nem tud.

Viszont pont ezért csodálatos Isten kegyelme, mert ő mindent megbocsát. Cserébe csak annyit kér, hogy fogadjuk be a szívünkbe. Nem tervezem leírni itt hosszan azokat a sorokat, amiket bizonyára mindenki hallott már. Nem szeretnék skatulyák célpontja lenni, és az sem, hogy forgassátok szemeiteket, hogy "már megint egy térítő".

Közel sem vagyok az. Hiszek, igen. Fontos számomra a hit. Hiszek. Ellenben nem vagyok templomba járó, nem vagyok tökéletes - az főleg nem vagyok. Csak szeretnék megvilágítani egy másik nézőpontot.

Sokan mondják, hogy az emberek csak félelemből kreáltak maguknak istenséget, amiben hihetnek, hogy megnyugodjon a lelkük. Úgy mondják, mintha ez olyan rossz dolog lenne, hogy félelemből alakult ki. Még ha igaz is lenne ez az egész, miért baj az? Bár rám pl. nem igaz. Én nem azért hiszek, mert félek. Vagy legalábbis nem a haláltól való félelmem miatt, ugyanis a halál az egyetlen, amitől marhára nem félek - az nem nekem rossz, hanem a körülöttem lévőknek. Azoknak az embereknek, akiknek fontos vagyok esetleg.

Egyébként, ha már emberi, érzékeny, bio-pszicho-szociális lényekről beszélünk, akkor szerintem természetes, hogy félnek valamitől. Teljesen mindegy, hogy mitől: lehet, hogy valaki csak a pókoktól, talán valaki a haláltól, lehet, hogy valaki attól, hogy meghalnak a szerettei, és voltaképp a magánytól, egyedülléttől fél. Mindenki fél.
Milyen érdekes, hogy a félni szó két dolgot is jelent egyszerre, mindössze a toldalékolás választotta el a kettőt. Fél valamitől, mint az általános jelentés, és fél, azaz tisztel valamit. Elgondolkodtató, hogy sokszor tulajdonképpen összekapcsolódik a kettő - nem mindig, de gyakran. Bizonyára ezért is egy e két szó.
Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy azért tisztelünk valakit, mert félünk tőle. Nem - bár kétség kívül ilyesmire is van példa akár a történelemben, akár a jelen korban, de nem erre akartam kilyukadni. Ez csak egy kitekintés volt. Mindenki eldöntheti, felesleges kitérő-e, vagy sem.

Visszakanyarodva: szerintem természetes, hogy mindenkinek vannak félelmei. Árulja el nekem valaki, miért rossz, ha van valami, ami kimozdít ebből a félelemből legalább egy szusszanásnyira? Baj, ha valami megnyugtat, és békességet ad? Teljesen megóvni nyilván nem tud, de ha van egy stabil, megalapozott hited, az óriási erőt tud adni.

Tudom, sokan mondják, hogy a hit jó dolog, és leginkább a vallást nem tartják megfelelőnek. Jönnek a sztereotípiákkal, hogy csak az a jó, aki vallásos. Nem igaz. Szerintem normális ember nem állítja ezt így, hogy aki nem vallásos az gonosz, vagy rossz ember. Legalábbis én még ezt nem hallottam. Hallottam már érdekes dolgokat, amit nem kívánok részletezni. A lényeg, hogy nem értettem egyet vele, pedig egy baptista lelkipásztor mondta az adott dolgot. Arra akkor azt mondtam, hogy ő is ember, és hibázott. Hibázni és tévedni emberi dolog.

Ez olyan dolog szerintem, amit nem érdemes olyan szinten kiemelni, hogy eldöntsük, jó-e, vagy rossz. Nem kell senkit meggyőzni, én azt nem szerettem soha - sem az ateista, sem a teista oldalról. Az ateista ember is hisz valamiben - mondjuk a tudományban, mert lássuk be, valahol az is hit. Hiszi az ember, hogy talál a kérdéseire tudományos választ, kutat, és bizonyít. Utána már nem hisz, mert tud. Ez szerintem lényeges különbség. Nem szeretem azt a mondást se, hogy: "Hiszem, ha látom." Nem. Akkor már nem kell hinnem, mert akkor már láttam. Akkor már tudom. Miután már tud, keres valamit, amiben újra hihet, hogy talál és így tovább.

Tehát, ahogy mondtam, mindenki hisz valamiben, legyen az Isten, Buddha tanításai, Allah, Jehova vagy maga a tudomány... édes mindegy. A lényeg, hogy ő jól érezze magát benne. Nem kell egyiket se leszólni, vagy védeni. Mindegyik iránynak megvannak a maga hibái, mint ahogy az embereknek is. Hadd köteleződjön el tehát az ember békében valahova, és azt tartsa tiszteletben mindenki más, ahogy az az ember is tiszteletben tartja mindenki más meggyőződését.

Én hiszek Istenben, és nekem ez így jó. Te is hiszel valamit, és neked az úgy jó. Ezekkel a mondatokkal szeretném befejezni hosszúra nyúlt mondanivalómat. Ez sokszor kikívánkozik belőlem, ezért is vettem elő ezt a lassan egy éves irományom.

Arcoskodjunk a könyvön!

2015.11.10. 17:19, Zsó

Mindig vannak aktuális divatok, és trendek a közösségi oldalakon. Nemcsak a facebookon, hanem anno a myvip és iwiw korában is megvoltak ezek: például a foci EB meg VB idején a fogadási lehetőségek. Rendben, ezzel nincs is semmi baj. Legyenek funkciók, és lehetőleg azt használják is az emberek. Oké.
Tekintve, hogy a jelenben a facebook nevű csoda hódít, arra térnék ki pár szóban ismét, mert most felhúztam magam - illetve nem húztam fel magam, de valamilyen szinten mégis.

Egy időben a mindenféle klubtagságok voltak a menők: például olyasmi csoportoké, akik nagyban együttéreztek az Orbit reklám rózsaszín fánkjával, vagy épp nézték a Játék Határok Nélkül-t kiskorukban ami amúgy rohadt jó kis műsor volt. Aztán ott a lájkolás, a személyek bejelölése fotókon akár olyanon is, amin rajta sincs az illető csak megszemélyesíti egy plüssmaci vagy egy szívecske, a különböző hangulatok megosztása, miszerint őrült, bosszús, izgatott, vidám és-még-sorolhatnám hangulatban van az egyén ezzel meg azzal itt meg ott. Az égegyadta világon ezekkel semmi bajom nincsen. Tényleg.

De édes jó Istenem, mégis mi értelme van megosztogatni régi fényképeket újra meg újra meg újra? Pontosan két-három-négy-tízezer évvel ezelőtt történt. És akkor mi van? Egyszer már láttuk, köszönjük. Osszunk meg akkor fényképet a dínókról is időről-időre, mert az is pontosan x évvel ezelőtt történt. Értem én, hogy örülünk az évfordulónak, az jó dolog. De annak örvendezünk, hogy kerek három éve ültünk egy padon? Komolyan? Persze mindennek van mögöttes tartalma, lehetett egy nagyon jó élmény, egy remek találkozás egy csodás, mély beszélgetéssel tarkítva - aláírom. Értem én... de kell ezt újra megosztani? Másoknak ez nem jelent semmit, tehát nem elég csak megbeszélni privátban? Elnosztalgiázni az emberünkkel, hogy "Hé, emlékszel még mikor három éve ültünk azon a bizonyos padon?". De, szerintem elég lenne.

Ha már itt tartunk annak mi a célja, hogy megosztjuk az ismerőseinkkel, hogy Kukucska Jánossal már 4 éve ismerősök vagyunk a fészbúkon? Magasról és iszonyú nagy ívben leszarom. De komolyan! Egyáltalán nem érdekel, és szerintem mást sem. Persze, az ember csodálkozzon rá, hogy "Jesszusanyám, már itt is ennyi meg ennyi éve kontaktban vagyunk?" - ez normális. Én is megtettem már párszor, hogy hú, bakker, de telik az idő, mert már ezen az oldalon is ennyi ideje rontjuk egymás levegőjét valakivel. Ez rendben van, beszéljék meg privátban, örüljenek egymásnak meg minden. Az élet szép, viszontlátás. Csakhogy nem ez van. Az orrod alá nyomják baromi nagy betűkkel és lehetőleg vagy négy fotóval, amin a két említett, egymással már 2 éves online ismeretségben élő ember együtt vagy külön-külön vigyorog.

Csodálatos. Ez mindenki életéből hiányozna, ha nem lenne, igaz? Tudtam én, hogy eltaláltam.
Jó, rendben, lehiggadtam. Illetve nem, nem higgadtam le, mert fel se húztam magam rendesen. Csak egyszerűen n e m  é r t e m.

Mi értelme ennek? Mi értelme megosztani ötvenhatezer-kétszázhatvanhárom szívecskét naponta a szerelmünk idővonalán? Mi értelme hatszáztizenhétszer megosztani ugyanazt a képet? Mi értelme kiírni, hogy éppen ennyi meg annyi km-t futottam, ennyi meg annyi kalóriát elégettem? A sport becsülendő dolog, de muszáj rögtön mind a háromszáz pluszmínusz kétszáznegyven ismerősnek tudnia erről? Meg arról is, hogy teaházban vagyok valakivel őrülten izgatottan?
Mi értelme? Azon kívül, hogy újabb felesleges információt nyomunk fel magunkról a netre mások számára, egyáltalán semmi.

Egyébként ahogy már korábban is más keretek között bár, de szót ejtettem erről még mindig állítom, hogy hasznosnak és jó dolognak tartom ezt az oldalt. Csak néha egy rövid időre lehidalok azon, hogy mások hogyan használják.

Na, igen... sajnos semmiről nem lehet előre eldönteni, hogy ezt így meg így használja a majdani tulajdonos. A feje is mindenkinek gyárilag ott van, benne remélhetőleg az agyával. Mégis van, akinek sikerül teljesen OFF üzemmódba helyezni és nélküle élni. Nem is értem, miért csodálkozom.

Érzed?

2015.11.06. 13:13, Zsó

Bizonyára nem sok embernek kell magyaráznom azt az érzést, mikor nem tudsz szabadulni egy zeneszámtól. Mindig ott zsong a fejedben, ott van minden mozdulatodban, érzed belülről.

Nos, nekem ez a hét teljes mértékben a Bring Me The Horizon zenekar jegyében telt. Írtam már korábban egy nagyon rövid, velős ajánlót róluk - nyilván nem véletlenül. Viszont konkrétan egy hete most megint mást sem hallgatok, csak őket.

Kedden, mikor elmentem egy rokonomhoz kórházba látogatni, sorra került ez a dal, a Can You Feel My Heart. Olyan érzelemlavina zúdult rám, hogy azt hittem, összeesek alatta. Amúgyis elég érzékeny vagyok, ráadásul rémesen aggódom, de ez a dal sok gondolatot előhozott belőlem. Onnantól kezdve benyomtam a folyamatos ismétlést, és egész nap ezt hallgattam útközben. Megszámolni lehetetlen, hogy mennyiszer. Azóta is többször lejátszottam, mikor munkába, vagy munkából jöttem-mentem.

Hallod a csendet?
Látod a sötétet?
Helyre tudod hozni a töröttet?
Érzed... érzed azt, amit az én szívem?

Félelmetesen erős mondatok. Saját fordításban hangzanak így - lehet, hogy nem pontos, de nekem automatikusan ez jött át hallgatás közben. Az agyam legmélyebb bugyraiba hatolt, és beleásta magát.

Utazom a buszon, és nézem a sok embert. Kicsi-nagy, fiatal-idős, sovány-telt, szegény-gazdag... rengeteg ember, rengeteg élet, rengeteg érzés, rengeteg vélemény, rengeteg tapasztalat.

Elidőzök az öreg néniken, és bácsikon. Van, aki egyedül utazik, van akik párban. Van, aki friss és üde, van, aki csak úgy vonszolja magát. Van, aki kihúzza magát, daliás, van aki meghajlott háttal próbál előre araszolni. Van, aki egészséges, van, aki beteg.

Tudsz segíteni a reménytelenen?
Térden állva könyörgök.
Meg tudod menteni az én romlott lelkem?
Várni fogsz rám?

Belépek a kórházba, felmegyek az osztályra, látogatási idő. Sétálok a folyosón, a nyitott ajtókon automatikusan bepillantok. Sok fekvőbeteg, néhány látogató.
A betegek között ki jobban néz ki, ki rosszabbul. Ki olyan gyenge, mint az őszi légy, ki azért próbálkozik. Van, aki alszik, és van aki már az őrület határán van, mert menne innen messzire. Van, aki beleszakad a fájdalomba, van aki már érzéketlen a sok fájdalomcsillapítótól.

Félek közel kerülni, de utálok egyedül lenni.
Vágyom azt az érzést, mikor nem érezni egyáltalán.
Minél magasabbra érek, annál mélyebbre süllyedek.
Nem tudom megfojtani a démonjaimat, tudnak úszni.

Azt gondolod, tudod mit tudhat, mit akarhat, mit érezhet a másik egy nehéz helyzetben. Vagy legalábbis szeretnéd tudni, és szeretnéd neki a legjobbat.

Hiába ugyanaz a helyzet - nincs két ugyanolyan ember. A helyzet is merőben más lesz, mert minden az egyénen múlik. Mit kap, mit kér, mit von le, mit ad hozzá. Az egész mindenség kiszámíthatatlan, csodálatos és egyben borzalmas.

Szóval a címben feltett kérdésre azt kell mondanom, hogy nem, nem érzed. Ne ítélj, s egyben ne hidd, hogy tudod, mit érez a másik. Mert senki nem érez másnak a szívével.

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

Butterfly-Wings - Egy18 éves lány blogja; érdekes cikkekkel, videókkal, véleményekkel várja a látogatókat. ^-^    *****    Tokio Hotel FANFICTION | Tokio Hotel véleményblog | Tokio Hotel FANFICTION fordítások | Tokio Hotel Fanfiction | TH blog    *****    A karma és az asztrológia kapcsolata    *****    Engedd meg, hogy horoszkópod elkészítésével szabad választásodban segítségedre lehessek. Várlak a csillagjövõ oldalon!!!    *****    ♫ Vár Téged is az egyetlen magyar nyelvû, megbízható Zara Larssonnal foglalkozó forrás! ♫ ZL Hungary ♫ ZL Magyarország ♫    *****    WISE-VOGUE | MERT A DIVATBAN IS LEHETSZ BÖLCS! - ÚJ BLOG TERMÉKTESZTEKKEL, TIPPEKKEL, ÖTLETEKKEL A MINDENNAPOKRA    *****    Nettó Bruttó Bérkalkulátor 2018    *****    A HUN Tv kezet nyújt, Asztrológiai elõadásom az Élet Magazin mûsorában.    *****    INGYEN letölthetõ OSHO könyvek, ezoterikus olvasmányok, Asztrológia: tanácsadás, oktatás.    *****    ***Munkatársakat keresek kezdetben mellékjövedelemként / Napi 1-2 óra munkával, majd késõbb akár fõállásban is!***    *****    Ingyenes tanácsadás,rendeld meg a tetszésed szerinti elemzést és minden kérdésedre választ adok.Részletek az oldalon!    *****    Születési,baba,hold horoszkóp,elõrejelzés,párkapcsolati elemzés,fogamzási képlet! Ingyenes tanácsadás!Várlak!Kattints!    *****    Csillagászati ismeretek kézdõk és haladók részére. INGYENES ASZTRO-suli minden tanulni vágyónak!    *****    ** Portálépítés - G-Portál & HTML & CSS & Wordpress segítségek, kódok, sablonok, egyedi scriptek **    *****    ASHLEY TISDALE! Újra megnyitott az oldal! ASHLEY TISDALE! Újra megnyitott az oldal! ASHLEY TISDALE! ASHLEY TISDALE!    *****    CSILLAGKÉPEK - a fokok szimbólumai    *****    SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG - 6 ÉVE ONLINE - SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG - 6 ÉVE ONLINE - SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG    *****    JENNIFER LAWRENCE MAGYARORSZÁG JENNIFER LAWRENCE MAGYARORSZÁG JENNIFER LAWRENCE MAGYARORSZÁG JENNIFER LAWRENCE    *****    Minimálbér, garantált bérminimum és szakmai minimálbér 2018 évben - 4 és 6 órás részmunkaidõs foglalkoztatás bére!    *****    Minimálbér, garantált bérminimum és szakmai minimálbér 2018 évben - 4 és 6 órás részmunkaidõs foglalkoztatás bére!